Megújult a premontrei szerzetesek egyik legfontosabb közösségi tere, a konventkápolna, ahol a napszaknak megfelelően naponta többször is imádkozza a közösség a zsolozsmát az Egyházért és a népért. A konventkápolna "oltárképe" sajátos, az apátság Szent Mihályt ábrázoló címere. A mű Németh Georgina csornai származású festő alkotása, aki készséggel válaszolt megkeresésünkre.
Hirdetés
Kérlek, mutasd be olvasóinknak a projektet, amelyen a Premontrei Apátságban dolgoztál!
A Premontrei Apátság fennállása óta számtalan destruktív körülményen van túl - például reformáció, török hódítás, majd ’48-ban az államosítás -,melyek során az Apátságban található művek is sérültek, vagy az adott helyzetben minden lehetséges eszközzel igyekeztek azokat eltávolítani.
A falakon található festmények nagy részét erőnek erejével vésték le és festették át. Én személy szerint két meghatározó példát tudok erre mondani: az egyik a díszterem boltíves mennyezeti festésének eltüntetése, a másik pedig az oratórium címerfestményének eltávolítása, mely során olyan alapos munkát végeztek, hogy érdemi előzményt még képzett restaurátorok sem találtak.
A Premontrei Apátság hatalmas fejlesztésen ment át az elmúlt időszakban, és ennek köszönhetően, illetve Horváth László közbenjárásával csatlakozhattam a művészi megvalósítást illetően ehhez a folyamathoz. Számomra külön örömöt jelentett ez a felkérés, hiszen 2013-ban a legnagyobb bajban épp a Csornai Premontrei Apátság állt a családom mellé, mikor a Londonban elvégzett májtranszplantációm történt. Az atyák gyűjtést szerveztek, így segítve a gyógyulásomat, és lehetőséget biztosítva a családomnak, hogy a legkritikusabb időszakban velem lehessenek. Elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy a tudásommal lehetőségem nyílt viszonozni az akkor nyújtott segítséget.
A munka lényege az oratóriumi oltárkép megfestése volt. Márton atya a templomban található Szent Mihályt ábrázoló címert kérte oltárképnek, ám az eredeti, kőből faragott domborművet a konventkápolnába már festményként képzelte el.
Hogyan zajlottak a munkálatok?
Az első állomás a hely felmérése volt, melyhez óriási segítséget jelentett, hogy Laci bácsiék lealapozták és újrafestették a kápolna falait felújítás céljából, különös figyelmet fordítva az oltárképnek szánt részre. Továbbá a falfestés méretei miatt beállványozták a fal előtti részt, így sokkal gyorsabban tudtam dolgozni, mintha létráról kellett volna kiviteleznem.
Ezzel egy időben képeket készítettem az eredeti domborműről. Még aznap este vázlatot csináltam róla, így a festés előtt jobban megértettem és áttanulmányoztam. Falfestéshez minden esetben akrilt használok, ez a vízbázisú festék mindenféle oldószer nélkül hígítható, környezet- és emberbarát is egyben. Gyorsan szárad, és ami fontos, hogy száradás után nem oldja víz vagy pára. Mivel szeretek aprólékosan dolgozni, sok időt tölteni egy-egy részlet kidolgozásával, ezért a gyorsan száradó akril festék tud némi fejtörést okozni, ennek kiküszöbölésére száradáslassítót adtam a kikevert árnyalatokhoz. Három alapszínt használtam: fehéret (a legnagyobb arányban), szürkét és minimális feketét a legsötétebb szürke eléréséhez.
A bíbor, mintázott hátteret a szegéllyel ezután kapta meg a kép. Ennek elkészítése volt az egyik legnehezebb folyamat. A keretet körbemértem, majd a mintázatot egyenként rajzoltam fel, hogy a legvégén egységes legyen. Az alapszín felfestése után körbeárnyaltam a keretek mentén, végül egy vékony ecsettel megfestettem a korábban ceruzával felvázolt mintákat.
A címer két oldalára Szent Norbertet és Szent Ágostont is megfestetted.
Munka közben jött a gondolat, hogy a hátteres oltárképet egészítsem ki. Ehhez a bejáratnál található szobrok adták az ihletet Márton atyának, én pedig a harmadik alkalommal, szeptember közepén megvalósítottam mindezt. Ugyanazzal a technikával és színekkel dolgoztam, mint a címer esetén. Ez idő alatt helyére került az oltár, valamint az asztalosmunkák is befejeződtek, így kezdett számomra is összeállni az oratórium kinézete. A két szobor megfestését már létráról készítettem. Az utolsó folyamat a talapzatok megfestése volt. Az alsó vonalakat kimaszkoltam, így egyszerű és gyors volt az egyeneseket megfestenem. Enyhén árnyaltam őket, hogy térbeli érzetet keltsenek, aztán ellenőriztem, hogy nem hagytam-e ceruzanyomot a falon, mindent eldolgoztam-e. Pár nap eltelt, mire kívülről láttam a saját festményemet. Egy-egy munka alatt úgy belemerülök a képbe, hogy rendszerint mást sem látok belőle, csak vonalakat, összefüggéseket, árnyalatokat és árnyalásokat, de az összképet nem.
Milyen egyéb projekteken dolgozol mostanában?
Az oratórium festésével párhuzamosan portrézom továbbra is, valamint szeptemberre elkészültem a második, Nestlének tervezett, gyerekeknek szóló naptár rajzolásával, amelyet, ha jól tudom, gyermekorvosi rendelőkben lehet majd viszontlátni, és a rajzaimból készült matricákkal ajándékozzák majd meg a háziorvosok a bátor gyerkőcöket. Ezek a naptárrajzok digitális technikával készültek.
Tél végén be kellett mennem egy budapesti fül-orr-gégészetre, ahol gyermekorvosi rendelő is működik. Az épület bejárati ajtajára volt ragasztva az egyik ilyen rajzom, amit nagyon jó érzés volt viszontlátni.
Van pár saját falfestés kilátásban, és augusztus óta időnként együtt dolgozom egy nagyon jó fej és tehetséges csapattal, velük több embert kívánó, nagyobb kaliberű festéseken vettem részt Tatabányán a Népmese ház festésénél, vagy Mosonszentmiklóson egy Red Bull garázs festésén, Nyergesújfalun pedig egy tengerparti kép elkészülténél, ahol beleláthattam a padlózat teljes dekorálásába is, és első alkalommal dolgoztam csapatban, ami szintén új tapasztalat volt számomra.
Augusztus végén érkeztek az első karácsonyi rajzmegrendelések, decemberig ez lesz a fő feladat, bár ezt igyekszem idén előbb abbahagyni, hogy nekem is nyugalmasan teljenek az ünnepek. Első a család.
Korábbi interjúnkban említetted, hogy orvosi tetoválásokkal is szeretnél foglalkozni.
A kozmetikai tetoválást nem vetettem el, de pár bölcs ember, köztük a tesóm is, meggyőzött, hogy engedjek a művészi tetoválásoknak teret, és így is tettem. Már megvan a felszerelésem, de még kibontani sem volt időm. A tetoválás reálisan csak 2019 kihívása lesz, de nagyon várom! Már vagy két éve tudatosan készülök a mostanában beérő és zajló változásokra. Ez alatt a digitális technika és a tetoválás tanulását értem a folyamatos rajztanulás mellett. Tudtam, hogy nehéz időszak lesz ez, nem könnyű elszakadni a már bejárt, sikerélményt hozó, jól ismert technikáktól és újakat tanulni. Bevallom, volt, mikor legszívesebben feladtam és visszakanyarodtam volna a szokásos mederbe, de nem tudnék úgy tükörbe nézni, úgyhogy állok elébe, előttem a cél, hát járom az odáig vezető utamat.
