Az erdélyi Szászrégenből a koperi világbajnoki címig. Tömören így lehetne összefoglalni a testépítő bajnok Bogáti Árpi életútját, ugyanakkor botorság lenne ennyivel elintézni. A kidolgozott külső egy közvetlen, barátságos embert takar. Árpi készséggel válaszolt az életét és a testépítést firtató kérdésekre.
Hirdetés
Mi volt gyerekként az álmod, mi szerettél volna lenni?
Nem volt kimondott álmom. Nevelőapám mezőgazdasági gépszerelő volt, akivel sokat jártam a munkahelyére, így evidens volt, hogy én is az lettem. Ennek ellenére talán csak egy évet dolgoztam a szakmámban. Erdélyből 21 évesen kerültem át Magyarországra, ahol előbb lakatosként dolgoztam, majd később edzőként helyezkedtem el.
Mikor került képbe a testépítés? Mi inspirált, hogy ezt a sportot válaszd?
Már Erdélyben elkezdtem az edzéseket. Kezdetben otthon erősítettem, szerettem sportolni, az iskolában is a testnevelésóra volt a kedvencem. Számomra az igazi férfit mindig is egy sportos, izmos, jó kiállású ember jelentette. Magyarországra és egyúttal a testépítés világába nagybátyám, Lakatos Misi által kerültem. Neki köszönhetően lettem testépítő és edző is.
Mikor kezdtél el versenyezni?
Akkoriban egyetlen világszervezet volt, az IFBB, és csak úgy lehetett hivatalos magyar bajnokságokon megmérkőzni, ha előtte kvalifikációs versenyen vettünk részt. 1995-ben indultam először egy vidéki bajnokságon Egerben, ahol a 65 kg-os kategóriában rögtön nyerni is tudtam.
Hogy telnek a heteid a hétköznapokban, illetve versenyre készülve?
A hétköznapokban egyszerű életet élek. Heti négyszer dolgozom a konditermemben, a maradék három napon pedig az otthoni és a hivatalos dolgaimat intézem. Kertes házban lakom, ahol mindig van teendő. Ilyenkor is igyekszem tartani a formát, de a versenyformát nem lehet folyamatosan fenntartani, mert az már nem egészséges.
A verseny előtt szinte az egész időmet – tehát a munka- és a szabadidőmet is – a felkészülés tölti ki: napi két edzés (reggel kardió, délután súlyzós), speciális étrend. Utóbbi sokkal több időt és odafigyelést igényel, mint maga az edzés. Két óránként kell enni, de ezek az étkezések energiaszegények, ami leginkább fejben viseli meg az embert, hiszen mindig csak az ennivalóra tud gondolni.
A testépítés, mint versenyág nagyon fiatal, pár évtizedes, így a mai napig folyamatosan egyre többet tudunk meg a felkészülésről, főleg a táplálkozásról. Régen a vizesedés elkerülése végett a versenyek előtt napokkal, hetekkel 1-2 dl-t, a verseny napján pedig épp csak annyi vizet ittunk, amivel az aminosavakat le tudtuk nyelni. Ma már ez is megdőlni látszik, hiszen, ha valaki rendesen csinálja a diétát, és megvan a nátrium-, és szénhidrátmegvonás, akkor nem fog vizesedni az izomzat.
Mit értékel, mit néz a zsűri a versenyeken? Jelent előnyt vagy hátrányt, ha valaki túl alacsony vagy túl magas?
A bírák elsősorban az arányosságot, a kidolgozottságot, a helyes gyakorlatokat, mozdulatokat, valamint a belefektetett munkát nézik. Alapvetően fontos a genetika, de ha valakinek nem jó a diétája, nem ad bele mindent, akkor egy gyengébb genetikával rendelkező, de több munkát beletevő ember is le tudja győzni. Hiába van jó genetikája, jól elosztott izomzata valakinek, hogyha nincs rendesen kidolgozva, nem látszik minden izomrost, akkor lepontozzák, mert itt az is számít, mennyire teszi oda magát az ember.
A versenyzők kategóriákban küzdenek meg egymással. Egyes szövetségeknél súly, másoknál magasság alapján határozzák meg az osztályokat. Vannak azonban abszolút versenyek is (például a Masters, én is itt versenyzek már 8 éve), ahol nincsenek kategóriák. Itt az arányok alapján hoznak döntést a bírák.
A testépítés pontozásos rendszer alapján működő sportág, így az eredmény szubjektív megítélés alapján alakul ki. Volt a pályafutásod során olyan eset, ami negatív élményként maradt meg, és ha igen, hogy sikerült feldolgozni?
Mint korábban említettem, régen csak egy szövetség volt, és akkoriban voltak problémák a szubjektivitással. Ez főleg az ismeretlen versenyzőket érintette. Előfordult, hogy a bírák könnyebben odaadták a győzelmet a saját versenyzőiknek, még akkor is, ha a riválisok jobban teljesítettek. Épp ezeknek a helyzeteknek az elkerüléséért alakult meg később a többi szövetség. Ha valahol észreveszik, hogy csalás van, akkor egyszerűen átmegy az ember egy másik szövetséghez versenyezni.
Természetesen negatív élmények engem is értek, amelyeket nem könnyű megélni, de szerencsére alapból nyugodt természetű ember vagyok, így nem viselnek meg annyira a dolgok, mint másokat. Ennek ellenére volt olyan verseny, ahol elsírtam magam, mert sportszerűtlennek és igazságtalannak tartottam az ítéletet, amit nemcsak én, hanem a kívülállók is így véltek. Példának okáért volt olyan verseny, ahol úgy közölték velem, hogy nem fogok nyerni, hogy még nem is láttak.
Pályafutásod alatt rengeteg sikert értél el. Melyek voltak a legkedvesebb emlékek számodra?
Legnagyobb sikerem a négy évvel ezelőtti, a szlovéniai Koperben nyert világbajnoki címem, amelyet Mastersban, tehát 40 év fölötti kategóriában szereztem meg. Ezt megelőzően indultam a 40 év alattiak között is, ahol második lettem. Emlékezetes még számomra a 2007-es szerbiai Európa Kupa is, ott a kategóriámon kívül, az abszolút versenyt (minden kategória győztese) is sikerült megnyernem. Ezek mellett természetesen az egyik személyes kedvencem a már említett, legelső versenyem Egerben.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretném tovább folytatni azt az utat a munkában, amit elkezdtem. Egyre nehezebb, hiszen egyre többen foglalkoznak a fitnesszel, egyre több terem nyílik modern gépekkel. Ahhoz, hogy az ember fent tudjon maradni, oda kell tennie magát.
Ami pedig a sportot illeti, szeretnék még egyszer „bekészülni” egy világversenyre az 50 év feletti kategóriában, amennyiben az egészségügyi, és az anyagi helyzetem is lehetővé teszi.
Mit gondolsz, miért van az, hogy a testépítés kevesebb publicitást kap? Változott a sportág megítélése napjainkra?
A sztereotípiák miatt sajnos a testépítés még mindig hátrányban van a többi sportággal szemben. Valamiért kialakult egy olyan tévhit, hogy a testépítők agresszív, buta, izomagyú állatok, akikkel nem lehet egy normális, értelmes szót váltani. Nem tudom ez miért alakult ki, természetesen a testépítők között is vannak buta emberek, ahogy az átlagemberek között is. Nagyon sok intelligens, felsőoktatást végzett versenyző van: orvosok, ügyvédek, tanárok, mérnökök. A másik hátránya, hogy a testépítés nem reklámerős sport. Az elmúlt évek tendenciája alapján változik a helyzet. Nem maga a testépítés, hanem a fitnesz-szféra. Egyre többen járnak le konditerembe, és az orvosok is ajánlják a mozgást. Viszont a testépítés, mint sportág gyengül, mivel átveszik a helyét a kisebb izomtömeggel rendelkező fitnesz sportok.
Lassan tizennyolc éve, hogy megnyitottad Csornán saját edzőtermedet, a Body Arénát. Emlékszel még a kezdetekre?
Az első három év nagyon nehéz volt, mert itt, ahol most vagyok, két és fél év alatt háromszor nyitottak, majd zártak be egy konditermet. Az emberek kétkedővé váltak, ezért be kellett bizonyítani, hogy én hosszútávra tervezek. Azóta kisebb-nagyobb sikerrel folyamatosan működik, és bízom benne, hogy ez még jó pár évig így fog menni.
Edzőként hogyan tudod segíteni a hozzád fordulókat? Mire figyeljen oda, aki fogyni szeretne?
Szívesen segítek bárkinek, aki hozzám fordul mind az edzésben, mind a táplálkozásban. Én ezért nem kérek pénzt, ha valaki megveszi a bérletet és szeretne segítséget kérni, annak megmutatom, hogyan kell szabályosan elvégezni a gyakorlatokat, írok edzéstervet, étrendet. Emellett sokan kérnek tanácsot interneten is, akik otthon akarnak edzeni, nekik is szívesen segítek.
Fontos az észszerű táplálkozás, de azon belül is, amire a legjobban oda kell figyelni az a szénhidrát (cukrok, energiaitalok, cukros, fehérlisztes péksütemények). Természetesen minimális szénhidrátra, energiára szüksége van az embernek, de a túlzott bevitel elég komoly problémákat okoz. Emellett fontos a mozgás is.
Hogy látod, változott az emberek megítélése, hozzáállása a sportokkal kapcsolatban?
Szerencsére egyre többen sportolnak, egyre többen belátják, hogy a sport nemcsak arra való, hogy versenyezzünk és érmeket szerezzünk, hanem arra is, hogy megőrizzük az egészségünket, fittek, testileg és lelkileg kiegyensúlyozottak legyünk. Napjaink egyik nagy betegsége a stressz, ami mozgással nagyon jól gyógyítható. A mozgással nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is tudjuk gyógyítani. Meg kell találni azt a fajta sportot, amit szeretünk, és kitartónak kell lennünk.
Mi az életfilozófiád, ami végigkísér karriered során?
Kitartás és türelem. Az embernek mind a sportban, mind az életben kitartónak és türelmesnek kell lennie, nem szabad mindent azonnal akarni. Ne akarjon senki egy hónap alatt 50 kg-ot fogyni. Ha valaki nem hajlandó időt áldozni az egészségére, és egyszerre akarja a változást, az megbetegíti saját magát a gondolattal, hogy nincs több éve arra, hogy magával foglalkozzon. Igenis kell, hogy legyenek, nemcsak éveid, hanem egy egész életed rá. Egy életformává kell alakítani a mozgást, mert ha foglalkozol a testeddel, akkor hálás lesz: egészséges, mozgékony, fitt leszel.
Rengeteg probléma van, ami a túlsúlyból ered. Az érrendszeri problémák, cukorbetegség, ízületi, derék, térd fájdalmak, légzési problémák mind visszavezethetők a helytelen táplálkozásra és a mozgás hiányára. Kell hogy legyen időnk, türelmünk és kitartásunk az egészségünk megőrzésére.
Az emberek többségének a sport jelenti a hobbit. Te a sport világában élsz, számodra mi jelent kikapcsolódást?
Mindig is szerettem focizni. Manapság már csak nézem, a kedvenc csapatom a Manchester United. Két-három éve már nem játszom, mert a pályán is szerettem mindent beleadni, végigfutni a mérkőzéseket, de azért ezt 48 évesen az ember másnap már megérzi. A foci mellett hobbiként tudnám említeni még az utazást és akirándulást.
fotók: Szabados Tibi
