Mint mindig – a kónyi ember emlékezete óta –, idén is a falu védőszentjének, Szent Mihálynak a napját követő vasárnap tartották a kónyi búcsút. A helyiek őrzik községük hagyományait: verbunkkal, cigányzenével ünnepelték a búcsút.
Hirdetés
A búcsúi szentmisét Bognár István atya mutatta be, melyet a méltán híres kónyi verbunk követett. A kónyi verbunk ma is élő hagyomány. Az öregek úgy mesélik, hogy búcsú napján érkeztek a cigányzenészek a faluba. A kocsmáknak volt saját verbunkos csapata, s minden legénynek külön liter bor járt, szalagos üvegben. A kalapjukat rozmaringgal díszítették. A próba a kocsmákban zajlott, majd a templom előtt beálltak nagy körökbe, a kör közepén egymásra tették az üvegeket, s azokat körültáncolták.
Mikor a mise után kijöttek a hívek a templomból, a muzsikások rákezdtek a kónyi verbunk nótájára:
„Ez a barna, piros kislány,
Sej-haj, de kisírta a szemét,
Sajnálja a, sajnálja a,
Sej-haj, a regruta szeretőjét.
Bánatában ráborul az asztalra,
Szíve boldogságát, regruta babáját siratja."
fotók: Szabados Tibi
