Augusztus 25-én Veres András győri megyéspüspök szentmisét mutatott be a vitnyédi Keresztelő Szent János fejvétele templomban.
Hirdetés
A főpásztor szentbeszédében a bűntelen életre való törekvés, valamint a lelkiismeret fontosságáról beszélt. A hívő és hitetlen ember szíve mélyén is ott bujkál annak a halvány tudata – indította homíliáját –, hogy emberi létünk nem csupán a földi életből áll.
A hívő emberek is felteszik azt a kérdést, amely a Szentírásban megtalálható: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek” (Lk 13,23)? Nagyon érdekes Jézus válasza: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni” (Lk 13,24). Egyértelmű, hogy nem mindenki fog üdvözülni, habár mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. A szentmisében is azt imádkozzuk, hogy ez a vér, amely „sokakért kiontatik”. Jézus vitathatatlanul utal arra, hogy sajnos nem mindenki fogadja el a hívását, nem mindenki követi az ő evangéliumát. A végső válasza pedig az, hogy bejutni a szűk kapun valójában embernek lehetetlen, de Istennek lehetséges. Az üdvösség tehát minden ember számára Isten ajándéka. Isten minden embert meghív, mindenkit üdvözíteni akar, tulajdonképpen együttműködést kér. Aki nem fogadja el az Ő meghívását, az saját döntése miatt nem fog üdvözülni. Jézus azt mondja: „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét” (Lk, 3,8)!
Keresztelő Szent János Jézus előfutáraként küldetett, hogy bűnbánatot hirdessen, és az emberek szívét Isten felé fordítsa. Ma sincs más út az üdvösségre, mint a bűnbánat útja. Mindnyájan rászorulunk Isten irgalmára, senki sem mondhatja magát bűntelennek. Önmagát áltatja, önmagát csapja be az, aki úgy gondolja, hogy nincs bűne, és nem érzi szükségesnek senki megbocsátását, még Istenét sem.
Mit jelent az üdvösség a mai ember számára? Vannak, akik behódolnak annak az ideológiának, amely azt hirdette hosszú időn át, hogy az üdvösség csupán ópium, és a földi életen kívül nincs más élet. Mások hiszik Jézus tanítását, lelkük mélyén keresik Istent, de nem ismerik Jézus Krisztus evangéliumát. A hívők között is akadnak, akik nem igazán hisznek az örök életben. Pedig hitünknek ez a lényege. Pál apostol azt mondja: „Ha kizárólag erre az életre való tekintettel helyeztük reményünket Krisztusba, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél” (1Kor 15,19). Keresztelő János rámutatott az üdvösség egyetlen útjára, a bűntelen életre. Mindnyájunknak erre kell törekednünk annak ellenére, hogy esendők vagyunk, visszaesünk többször is ugyanazokba a bűneinkbe, de ma sincs más út az üdvösségre, mint a bűntől való elfordulás.
Keresztelő János kényelmetlen ember volt sokak számára, mert bűnbánatra hívott. Ugyanez a kényelmetlen szerep jut ma az Egyháznak, a papoknak is. Nem örülnek az emberek, amikor megtérésre szólítják őket. Isten adta nekünk a törvényt, aki a vele való közösségre teremtett bennünket. Keresztelő Szent János tudta azt, hogy Isten igazságát hirdeti, ezért nem félt, hanem bátran, rendíthetetlenül tette azt, és saját életével igazolta is.
Hogyan tudunk mi is Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlóan az igazság hirdetői és tanúi lenni? Mindenekelőtt úgy, hogy egy percig sem alkuszunk meg a bűnnel. Prohászka Ottokár írta, hogy „aki a korszellemmel házasságot köt, hamar megözvegyül.” A korszellem változik, de Jézus evangéliuma változatlan. Ebben találhatjuk meg az élet beteljesülését és az üdvösséget. Heródes Antipász példája is mutatja, hogy aki egyszer elindul a lejtőn, annál nincs megállás. Aki a legkisebb bűnnel is megalkuszik, előbb-utóbb a nagyobb bűnöket sem fogja problémának érezni. Hányszor előfordulhat a mi életünkben is, hogy nem szívesen hallgatjuk, ha valaki a hibánkra figyelmeztet! Emiatt sokan elfordultak még Istentől, az Egyháztól, a vallásos élettől is. Ezeknek az embereknek az életében nincs meg az isteni rend, az isteni igazság, és szembefordulnak azzal, aki az igazságra figyelmezteti őket.
Sajnos a lelkiismeret is deformálható. Ha megalkuszunk a kisebb bűnökkel, eljön az idő, amikor a nagyobb bűnöket sem fogjuk már észrevenni, és megkeményedik a lelkiismeretünk. Szükséges, hogy Istennel rendszeres kapcsolatban legyünk az imádság által és az Egyházzal a tanítás végett, hogy lelkiismeretünket újra és újra kontrollálni tudjuk, és érzékenysége ne szűnjön meg. Akkor Isten útján tudunk maradni, és az igazság vezet bennünket cselekedeteinkben, szavainkban. Így remélhetjük azt, hogy jó úton járunk az üdvösség felé.
Sokan fogunk üdvözülni, mindenekelőtt azért, mert Isten ezt szeretné. Az ő irgalmas szeretete mindnyájunkat magához tud vonzani, mert atyai szeretete messze meghaladja a mi emberi bűneink gyengeségeit.
Adja Isten, hogy ezt mindnyájan felismerjük, és éppen ez késztessen bennünket a bűntelen életre a mindennapokban is, hogy Keresztelő Jánoshoz hasonlóan mi is Isten igazságának és szeretetének hirdetői legyünk! – zárta ünnepi szentbeszédét a főpásztor.
Győri Egyházmegye Sajtóirodája, fotó: Hegyi József
