A csornai Jézus Szíve templom az 1790-ben leégett Szent Ilona templom pótlására épült 1936 és 1938 között. Az új templom felszentelésére 1938. november 13-án került sor, nagyszabású ünnepség keretében.
Hirdetés
1938-ban a templomszentelési ünnepségen a főoltárt Breyer István győri, a déli oratórium oltárát Grősz József szombathelyi megyéspüspök, az északi oratóriumét Steiner Miklós premontrei prépost szentelte fel. Az ünnepi szentmisét Wagner Mihály győri kanonok mutatta be. Az egyházmegye püspöke a főoltár menzájába Auxilius, Castus és Pia szent vértanúk ereklyéit három tömjénszemcsével együtt kis fémdobozban helyezte el.
A megyéspüspök levélben mondott köszönetet Esterházy Pál hercegnek, minthogy a kegyúr a templomszentelésen is képviseltette magát, de nem mulasztotta el háláját kifejezni a premontrei rendnek sem, amiért 148 éven keresztül nyújtott szeretetszolgálatot a csornai plébánia papjainak és híveinek.
A templomépítés története
A tűzvészt követően a templomát vesztett egyházközség a II. József által feloszlatott premontrei szerzetesrend ugyancsak kiégett majd rendbe hozott templomában tartotta istentiszteleteit. Amikor Ferenc király 1802-ben visszahelyezte a Rendet jogaiba és székházába, kezdetét vette a vita a hercegi hitbizomány és a Rend között a szerzetesi templom közös használatáról.
A győri megyéspüspök 1927-ben Wagner Mihály szemináriumi lelkiigazgatót kifejezetten abból a célból helyezte Csornára plébánosnak, hogy vigye dűlőre a templomépítés ügyét. Az egyházközségi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén határozatában kimondta: a plébániatemplom felépítését tovább elodázni már nem lehet; felkéri a kegyurat, herceg Esterházy Pált, "tegye emlékezetessé nevét a későbbi századok előtt is" a templom felépítésével.
A herceg a templomépítés költségeit csak néhai édesapja 1911-ben körvonalazott elkötelezettsége erejéig lett volna hajlandó fedezni, de hivatkozott a hitbizomány megnövekedett terheire is. Wagner Mihály plébános hivatástudatára, elszántságára mi sem volt jellemzőbb, mint a herceghez intézett előterjesztése. Ebben kifejti, hogy a tűzvész óta eltelt 140 év alatt a hercegi birtok értéke és jövedelmezősége nőtt, a herceg a templom építéséhez szükséges tőkét kamatos kamataival együtt használta, de nem volt kiadása a templom fenntartására sem, és ez a megtakarítás ugyancsak tekintélyes összeget tenne ki. A herceg titkára a plébánosi előterjesztést a következő szavakkal minősítette: "Mindnyájunknak elállt a lélegzete, amikor a kérvényt elolvastuk, de Őhercegsége mégsem teheti meg azt, hogy a premontreiektől kérelmezze a templom használatának átengedését."
A hitbizomány és az egyházközség közti vita, melyben mindkét fél nagy elszántságot tanúsított, tovább zajlott. Jogi érveket vetettek be a kegyuraság intézményének megléte illetve cáfolata érdekében. Fordulatot hozott az ügyben, hogy Wagner Mihály a herceget kegyúri kötelezettségének nem teljesítése miatt a csornai főszolgabíróságnál bepanaszolta, közigazgatási bíróság elé megidéztette 1929. január 28-i határnappal. A tárgyalásokon a herceg megbízottjai mindent elkövettek, hogy uruk mentesüljön a templomépítés terheitől, de a plébános minden erre irányuló érvet visszavert. A felek "végül kinyilvánították a békés megegyezésre vonatkozó hajlandóságukat", ami csak szóvirág maradt a hitbizomány részéről. Nem is lehetett komoly a megegyezési szándék, minthogy a herceg megbízottjai konzekvensen kétségbe vonták a kegyúri kötelezettséget, részengedményeik csak csekély hozzájárulást jelentettek volna a költségekhez. A vita második szakasza a juttatandó építési telek kijelölése és megszerzése körül zajlott. Jellemző, hogy a végleges megállapodást a hitbizomány és az egyházközségi képviselőtestület megbízottjai csak 1936. május 13-án írták alá. A megállapodás lényege, hogy a hitbizomány 150 ezer aranypengővel hozzájárul a plébániatemplom felépítéséhez és 40 kat. hold szántóföldet adományoz a kegyúri terhek örök időkre szóló megváltása fejében.
Az egyházközségi képviselő testület 1935. december 4-én közzétette tervpályázati hirdetményét, amely részletekbe menően megszabja az építendő templommal kapcsolatos funkcionális kikötéseket, közli az építkezés tervezett összegét, előírja a benyújtandó tervlapok számát és típusát. Figyelemre méltó, hogy a leendő templom építészeti stílusára vonatkozóan tiszteletben tartotta az alkotói szellemi szabadságot.
A megadott határidőre, 1936. február 1-jére ötven jeligés pályaterv érkezett, amelyet a két nappal később összeült bírálóbizottság vizsgált meg. Két pályamunkát azonnal kizártak. A bírálati jegyzőkönyv a bizottság alapos, mindenre kiterjedő munkájáról tanúskodik. Három díjat osztottak ki, (1.500.-, 800.- és 500.- P) a nyertes a második díjas, 37. számú, "Páduai Szent Antal" jeligéjű, Körmendy Nándor fővárosi építészmérnök terve lett, szavazategyenlőséggel, plébános-elnöki döntéssel. Kiírták a kivitelezési versenytárgyalást, ennek egyik feltétele volt, hogy a munkálatokba be kell vonni a helyi iparosokat.
1936 márciusában jelölték ki a templom helyét a talajvizsgálatokat követően, szerződést kötöttek a tervezővel, a műszaki ellenőrrel és a jelentkező gyors, azonnali döntéseket igénylő ügyek intézésére építőbizottság alakult. A győri építőmester, Schiel Vince hozzájárult, hogy az építési feltételek pontos betartására, a sikeres műszaki átadásig a kivitelezési főösszegből 10 %-ot visszatartson a megbízó. Az építkezés gyors ütemben haladt, az első kapavágást követően (1936. augusztus 17) néhány hónap elteltével a főhajó szerkezete is készen állt, a szentély fala tekintélyesen emelkedett a magasba. Az alapkő ünnepélyes letételére november 1-én került sor a megyés püspök, a kegyúr (alacsony rangú) képviselője, a premontrei rend prépostja és kanonokjai, a tervező és kivitelező valamint az egyházi és községi képviselőtestület jelenlétében. A püspök megszentelte a leendő főoltár helyét, a templom falait kívül és belül. Szabó István felolvasta az alapkőbe kerülő, kutyabőrre (!) írt okiratot. Breyer István püspök a leendő főoltár helyén elkészített ideiglenes oltárnál szentmisét mondott.
Időközben 1937 szeptemberében főpásztora Wagner Mihály plébánost visszahívta Győrbe, és az egyházközség plébánosául Élő Pált nevezte ki.
A templom felszentelésére 1938. november 13-án került sor, nagyszabású ünnepség keretében. A főoltárt Breyer István győri, a déli oratórium oltárát Grősz József szombathelyi megyéspüspök, az északi oratóriumét Steiner Miklós premontrei prépost szentelte fel. Az ünnepi szentmisét Wagner Mihály győri kanonok mutatta be. Az egyházmegye püspöke a főoltár menzájába Auxilius, Castus és Pia szent vértanúk ereklyéit három tömjénszemcsével együtt kis fémdobozban helyezte el. A megyéspüspök levélben mondott köszönetet Esterházy Pál hercegnek, minthogy a kegyúr a templomszentelésen is csak képviseltette magát, de nem mulasztotta el háláját kifejezni a premontrei rendnek sem, amiért 148 éven keresztül nyújtott szeretetszolgálatot a csornai plébánia papjainak és híveinek.
Forrás: templom.hu
Fotók: Szabados Tibi
