Templomuk felszentelésének évfordulóját ünnepelték a kapuvári Szent Anna-templom hívei október 12-én este. Veres András győri megyéspüspök ünnepi szentmise keretében áldotta meg az elmúlt hét év során kívül-belül megújult templomot. Ugyanezen szombat délutánján a főpásztor megáldotta az öntésmajoriak Szent Pál tiszteletére szentelt misézőhelyét is.
Hirdetés
A főbejárat fölött két évszám hirdeti a kapuvári nagytemplom „életkorát”. Mióta értem a számokat, sokszor kimondtam magamban: 1808 és 1884. Az viszont sokáig titok volt, hogy mit is jelentenek pontosan ezek az évszámok. Azóta persze tudom már: az első az építés dátuma, a második pedig az az év, amikor elnyerte mai formáját (jelentős átépítés, bővítés után), és amikor fölszenteltetett a templom. Több mint 75 évig ugyanis „benedikálva van, nincsen konszekrálva”, ahogy egykori plébánosunk, Zsebedics József helytörténeti krónikájában olvassuk.
„1884-ben épült meg Szent-egyházunk. Október 12-én nagy fénnyel lett felszentelve Zalka János püspök Ő excellenciája által. Tizenkét kispap, két karmester, két kanonok és két udvari pap jött a püspökkel. Azon kívül vidékről is igen sokan jöttek papok. Negyvenen voltak.” (Részlet egy korabeli naplóból)
135 év telt el azóta, újra október 12-e van, s mi összegyűltünk hálát adni a templomunkért. Veres András megyéspüspök a szomszédos Öntésmajorból érkezett Kapuvárra. Ott a szintén ehhez a plébániához tartozó, szintén megújult Szent Pál-templomot áldotta meg, s ünnepelt együtt önfeledt örömben egy maroknyi közösséggel.
Október lévén, a Szent Anna-templomban a szentmise előtt rózsafüzért imádkoztak a hívek, valamint a Páli Szent Vince Iskolaközpont diákjai és tanárai – s velük együtt a főpásztor is. A gyerekek most is, mint minden októberi estén, sokan, lelkesen, összeszedetten vettek részt az imádságban, előimádkozva az Üdvözlégyeket.
A rózsafüzér után egy kisfilmet tekintettünk meg, képes tudósítást a hét év során elvégzett munkáról és a templom megújulásának folyamatáról. Az ünnepi misén kántori szolgálatot végző Bognár Dávid által készített összeállításban olyan képek villantak fel, melyekről talán már el is feledkeztünk. Mintha igaz sem lett volna, oly rég volt, amikor például a falak víztelenítése céljából több mint másfél évig hiányzott a vakolat legalább két méter magasságban. A külső-belső újravakolás–újrafestés után a tető felújítása következett, az utóbbi három év pedig a festmények restaurálásával telt. A 76 millió forint összköltségű munkálatokat a hívek adományaiból, valamint az egyházmegye és az önkormányzat támogatásával finanszírozták. Hét év – a templom életében rövid, a közösség, az egyes emberek életében hosszú idő. Mennyi kegyelmet és ajándékot kaptunk, mennyi örömet, ünnepet és mennyi fájdalmat, veszteséget megéltünk azóta ebben a templomban…
Az ünnepi szentmise a templom megáldásával veszi kezdetét. Veres András megyéspüspök a templom bejáratánál mondott könyörgést követően kívül-belül meghinti szenteltvízzel a falakat, melyek ezen az estén is zengenek az ünneplők énekétől.
Az évközi 28. vasárnap evangéliumi szakasza azt a történetet tárja elénk, amikor Jézus meggyógyít tíz leprást, de csak egy tér vissza hozzá, hogy hálát adjon. A püspök homíliájában arra biztat, gondolkodjunk el, a mi magatartásunk vajon milyen: nekünk is nagyobb gondunk van-e minden másra, mint a hálaadásra. Hiszen talán az a kilenc sem volt hálátlan, csak az értelmük vezette őket, előbb mindent el akartak intézni, aztán hálát adni. Kivétel volt az az egy, a szamaritánus, akit a szíve vezetett, és rögtön visszafordult, hogy mindenekelőtt hálát adjon.
„Kérünk, kérünk, alkuszunk, de a hálaadással hajlamosak vagyunk késlekedni, vagy esetleg el is feledkezünk róla…” – figyelmeztet a főpásztor. S szemléltetésként egy szép, a szülőföldjéről származó legendát is elmesél. A máriapócsi templom falának egyik mélyedésében évszázadok óta méhek élnek. A hagyomány szerint egy nagykállói zarándok gyógyulásáért egy méhcsaládot ajánlott fel a Szűzanyának. A kért kegyelmeket elnyerte, a méheket mégsem adta, mondván, semmi egyebe nincs. A méhek aztán maguktól elrepültek, és odaköltöztek a Szűzanyához.
Mindent, amit kapunk, az Isten szerető gondoskodásának kellene tekinteni – hangsúlyozza a főpásztor. – Ma hálaadásra gyűltünk össze, hiszen összefogással, áldozatokkal megújulhatott ez a templom. Mindenekelőtt és mindenekfölött Istené a hála. Adja Isten, hogy a hálaadás öröme megerősítse hitünket, valamint az Istenhez és az Egyházhoz tartozásunkat – kívánja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.
Valóban, erről szól ez az ünnep: ahogy az az egy, aki visszatért Jézushoz, mi is leborulunk ma az Úr elé hálát adni kedves templomunkban.
Jó együtt lenni, együtt imádkozni és énekelni az Úr házában, a hűséges Isten házában. Aki akkor is hű marad, ha mi hűtlenné válunk, ahogy a szentleckében hallottuk Szent Pál tanítását.
Jó megnyugodni, elcsöndesedni, együtt ünnepelni a szentmisét, s közben rá-rácsodálkozni a harmóniára, ami uralja ezt a templomot. E derűs, fényes színekben pompázó templomot, mely a „mesés” jelzőt is méltán viselheti, hiszen mesék íródtak róla. E templomot, melynek szentélyéből az emmauszi mezőkre nyílik kilátás. E templomot, melynek mennyezetére föltekintve ráléphetünk lélekben a damaszkuszi útra; legnagyobb, égre kinyíló kupoláján át pedig végső és legfontosabb utunkra-célunkra szegeződhet a tekintetünk. E templomot, melyben a valaha élt hívek egyesülnek az istendicséretben a ma élőkkel: népviseletben, festményen megörökítve vannak jelen közöttünk.
Jó érezni ismét, hogy jobb az Úr házában egy nap, mint ezer máshol. Jó leborulva hálát adni a templomunkért, s mindazokért, akikkel egységben, összetartozásban újra és újra együtt ünnepelhetünk itt.
A szentmise végén Radó Tamás plébános mond köszönetet a főpásztornak a templom megáldásáért, valamint azért, hogy újra és újra eljön közénk, és velünk ünnepel. A záró áldásban azért könyörög Veres András győri megyéspüspök, hogy Isten templomává és szent hajlékává legyünk, hiszen a mennyei Atya összes szétszórt gyermekeit Egyszülött Fiában akarta összegyűjteni. Biztatásként vagy talán parancsként–útravalóként pedig ezt kapjuk: „Őrizzétek a bennetek lakó Istent!”
A szentmisét követően a megyéspüspök adja át a Szent Anna-emlékplaketteket, melyet az egyházközségért áldozatos munkát végző személyeknek ítélnek oda évente a templomszentelési évforduló ünnepén.
A díjazottak névsora, valamint további képek az ünnepekről ITT találhatók.
Szöveg: Borsodi Henrietta/Magyar Kurír, Fotó: Szent Anna Plébánia; Borsodi Henrietta
